Művei

Hortobágyi kocsmárosné… (1842)

• A vers valós élmény alapján született, Debrecenből Tiszafüred felé vezető út során.
• Petőfi képzeletében megalkotja a vándor és a kocsmárosné játékos, romantikus találkozását.
• Elbeszélőként maga a költő lép a szerepbe: magabiztos, rámenős, tüzes vérmérsékletű.
• A népies helyzetdal műfaja érezhető: táj, társadalmi háttér és mindennapi élet ábrázolása.
• Használt kifejezések: „szép menyecske”, „kökényszemű”, megszólítások: „angyalom”, „galambom”, „violám”.
• Indulatszavak („hej”, „ej”) fokozzák a játékos, udvarló hangulatot.
• A távolság és közeliség ellentéte hangsúlyos: utazás viszontagságai vs. a nő közelsége.
• Verselése ütemhangsúlyos, ritmusa lendületes, szinte táncoló.
• A mű a szabadlegény és a csábító nő képi játékán keresztül mutatja a szabadság és vágy konfliktusát.
• Rövid, érthető sorok, játékos párbeszéd, élő népi nyelvezet jellemzi.
• Összességében a vers a népiességet, a szabad élet örömét és az udvarlás bohókás örömét tükrözi.

A XIX. század költői (1847)

• Ars poeticaként Petőfi a költő feladatát határozza meg: nemcsak alkotni, hanem vezetni is a népet.
• Példaképei között szerepel Victor Hugo, Heinrich Heine és Puskin.
• Stílusa kevert: romantikus érzelmek és realista szemlélet egyszerre jelenik meg.
• Hangneme lendületes, felfokozott, olykor dühös, tehetetlen.
• Költői eszközök: felszólítások, felkiáltások, kérdések, ismétlések, ellentétek, halmozások.
• Szerkezete: tételmondat (I. vsz.), kifejtés, érvelés (II.–V.), következtetés (VI.).
• Időmértékes verselés, vátesz költői szerep hangsúlyos.
• Szimbolikus elemek: „bőség kosara”, „jognak asztala”, „szellem napvilága”.
• Petőfi programja: a költészet és a nemzeti szabadság összekapcsolása.
• A mű célja inspirálni, nevelni és lelkesíteni a kortársakat.
• Összességében a vers a költői küldetésről szól, érzelmi és intellektuális programot tartalmaz.

Szeptember végén (1847)

• A mű a nászút Koltón született, hitvesi költészet első darabja.
• Műfaja: elégia, témái a szerelem és a mulandóság.
• A versben a költő kifejezi kételyeit és félelmeit a jövővel kapcsolatban.
• A cím jelzi az írás idejét és az évszakváltást, nyárból őszbe.
• Szerkezete: 1. strófa – nyíló virágok, havas hegytető; párhuzam a természet és az emberi életkor között.
• 2. strófa – mulandóság, kétségek, harmónia megbomlása.
• 3. strófa – látomás a jövőről, kétség a feleség hűségében, szerelmi vallomás.
• A vers gondolati játékkal érzékelteti a szeretet és halál kapcsolatát: a halott felülírja az élőt.
• Ellentétek és az évszakok váltakozása mutatja az élet múlandóságát.
• A költő érzésein még a halál sem változtat: szerelme örök.
• A mű szimultán verselésű, lírai mélysége és érzelmi intenzitása kiemelkedő.

A puszta, télen (1848)

• Tájleíró, realista vers, Pest környékéről, januárban írta.
• Nem friss élmény, hanem a múlt emlékezete formálta a látványt.
• Aprólékos megfigyelések, egyszerű mondatok: a puszta, az emberi élet, a magány és elmúlás képei.
• 1–2. vsz: téli puszta hiányai, 3–6. vsz: életterek, negatív tájfestés, 7. vsz: viharok.
• Felfogása kétpólusú: állóképszerű táj vs. élő emberi élet.
• Fenyegető, komor hangulat: „Háta mögött farkas, feje fölött holló”.
• Állatszimbólumok politikai töltetet is adnak: zsarnokság és elnyomás.
• Kiemelt a népköltészet hatása és a táj atmoszférája.
• Ember és táj összefonódik: a külvilág tükrözi a belső lelkiállapotot.
• A vers hangulata mélabús, szomorú, sejtelmes.
• Összességében a mű a puszta téli arcát és az ember kiszolgáltatottságát jeleníti meg.

Európa csendes, újra csendes (1849)

• Dal műfajban, Debrecenben, a szabadságharc végét megelőzően született.
• Hangneme emelkedett, lelkesítő, zaklatott: a bukó forradalmak és a remény ellentéte.
• 1–2. vsz: tárgyilagos helyzetfelmérés, 3. vsz: kérdésfeltevés, 4–5. vsz: lámpafény hasonlat.
• 6–7. vsz: szabadsághoz intézett fohász.
• Kulcsszavak: magyarság, szabadság, hon, lánc, kard, vér, könny, fény, sötétség.
• Ellentétezés: zajló forradalmak vs. bukott európai forradalmak.
• Ismétlés és költői kérdések fokozzák a drámai hatást („Csendes-újra csendes”).
• Petőfi a nemzet boldogságát összekapcsolja a világ szabadságával.
• Szimbolikusan helyezi a magyar szabadságot a világpolitikai összefüggésekbe.
• Motiváló, lelkesítő célzat: a közösség, a nemzet, az emberi értékek védelme.
• A vers ideológiai és érzelmi töltete erőteljes, a szabadság eszméjét hirdeti.

Az apostol (1848)

• Elbeszélő költemény, életrajzi ihletésű, verses regény formájában.
• Főhős: Szilveszter, kiválasztottság, számkivetettség, önfeláldozás jellemzi.
• Hangnem: szentimentális, ironikus, patetikus; E/3. személyű elbeszélő.
• Szilveszter romantikus, forradalmár hős, ellentmondásokkal: család-világ, zsarnokság-ember, nép-vezetés.
• A történet bemutatja a szabadságért vállalt egyéni és közösségi felelősséget.
• Lélekábrázolás: belső monológok, látomásos jelenetek, természetben megélt szabadság.
• Szerkezeti elemek: küldetés és magánélet konfliktusa, egyéni boldogság vs. közösségi célok.
• A bibliai cím erősíti a főhős kiválasztottságát és eszmei nagyságát.
• Ironikus és patetikus hangvétel: a nép és az uralkodó osztály viszonyának kritikája.
• A költői szándék: a vezető, nagy lelkű ember példáján keresztül demonstrálni a szabadság értékét.
• Összességében a vers az önfeláldozás és a forradalmi eszmék egyéni és közösségi vetületeit mutatja be.